Datasets:

kardosdrur

/

roma-tales

like 0

Kana o rom khere avilas, chi arakhlas peko mas, numa kokalenca pherdyi kekava, haj but macha sas pe kokala.

Mikor cigány hazajött, nem találta a húst, csak a csontokkal teli üstöt, és sok légy volt a csontokon.

-So si mure romnya!

-Mi van asszony!

Bokhalo som, kaj le mas?

Éhes vagyok, hol a hús?

- Jaj mure roma!

-Jaj kedves uram!

- Chumidav tyo drago jilo!

Csókolom a drága szíved!

ke chachi vorba chi zhanglas te del avri

mert az igazat nem tudta kimondani,

- Le macha xaline sa le mas, dikh kothe, vi inke akanak xan.

a legyek megették mind a húst, nézz oda, még most is esznek.

- Zha muro rom, haj de len opre le mujaleske!

Menj uram és add fel őket a bírónak!

-Vi zhos muri romnyi, numa cino chokano ingrav manca, kade majtromano t’avo!

-Mennék is feleségem, csak a kis kalapácsot viszem magammal, így bátrabb leszek!

O rom andre reslas kaj le mujalesko kher, haj del dyes.

A cigány beért a bíró házához, és köszönt:

-Te del o Del lasho dyes Raja Mujale, haj Raja Colaxarde Manusha!

-Adjon Isten jó napot biró uram, és esküdt uraim.

-Del andas tut more! Soj tyo bajo roma, sostar rodan amen opre?

-Isten hozott cigány. Mi a bajod, miért kerestél fel minket?

-Raja tyo baripe!

-Nagy uram!

Kindom jekhe bakres, tele kushlom les, lesko mas andre shutom ande-kh kekava, haj gelom-tar ando vesh pala kasht.

Vettem egy birkát, lenyúztam, húsát egy üstbe tettem, és elmentem az erdőbe fáért.

Kana khere avilom, le macha sa xaline le mas.

Mikor hazajöttem, a legyek mind megették a húst.

Muri romnyi dikhlas kodi, te merav te na!

Feleségem látta azt, halljak meg, ha nem!

Le raja kethane dikhle.

Az urak összenéztek.

Trubuj amen variso te keras le romesa, ke dikhle, hoj o rom jekh cerra diloroj.

Kell, hogy tegyenek valamit, mert látták, hogy a cigány egy kicsit bolondos.

-Ashun roma pe amende – phenel o mujalo kaj o rom, haj le rajende –

-Hallgass ránk cigány – mondja bíró a cigányhoz és az urakhoz.

Iskirisaren tele kodi, kana o rom dikhel jekha macha, te marel la!

Írjátok le, mikor a cigány egy lergyet lát, üsse agyon!

-Hatyardan roma?

-Értetted cigány?

Te dikhes macha, malav la!

Ha legyet látsz, üsd!

Jekh mach urajlas kaj le mujalesko chikat.

Egy légy repült a bíró homlokára.

Dikhel kodi o rom, haj angle las pesko cino chokano, gelas kaj o mujalo, haj maladas pe lesko shero, ke jekh mach sas kothe.

Látja a cigány, és elővette a kis kalapácsát, ment a bíróhoz, és ütött egyet a fejére, mert egy légy volt ott.

O mujalo mulas.

A bíró meghalt.

De le romes chi xutyildine tele, ke sas les jekh hertija, „kaj mach si, te malavel la tele!”

De a cigányt nem foghatták le, mert volt neki egy papírja, „ahol legyet lát, üsse agyon!”

E godyaver shej

Az okos lány

Sas jekhe romes duje shave.

Volt egy cigánynak két fia.

Le duj shave avri zhangline, sar varikaj beshel jekh godyaver shej, kon hireshoj.

A két fiú megtudta, hogy valahol lakik egy okos lány, aki híres.

Phenel jokhar o shavo peske dadeske:

Mondja egyszer a fiú az apjának:

-Muro dadoro!

-Apám!

Zhavtar mure phralesa te mangav jekha sha.

Elmegyek a testvéremmel megkérni egy lányt.

-Karing zhas muro shavo?

-Merre mész fiam?

-Po dujto gavesko agor beshel jekh shej, kon kasavi shukari, sar e luludyi.

-A második falu végén lakik egy lány, aki olyan szép, mint a virág.

-Zha tye phralesa muro shavo, haj zhan le duje surrone grastenca, von te dikhen tumen, sar tume barvalo rom san.

-Menj a testvéreddel fiam, és menjetek a két szürke lovon, hadd lássák ők, hogy ti gazdag cigányok vagytok.

Zhan Devlesa mure shave, te phiren baxtyasa.

Isten veletek, járjatok szerencsével.

Le duje shave gelinetar.

A két fiú elment.

Kothe resline kaj o kher, mardine o vudar, de chi phenel khonyik.

Odaértek a házhoz, kopogtattak, de senki sem felelt.

-Zha andre mo! – phenel o majterno shavo - Hajkam si khere varikon.

-Menj be te! – mondta a fiatalabb fiú. Talán van itthon valaki.

Kana andre gele ando kher, angla o vudar tordyilas jekh shej, lungi bal sas pe late, haj huladas pes.

Mikor bementek a házba, az ajtó előtt állt egy lány, kombiné volt rajta, és fésülködött.

-Te marel o Del kodo kher, saves naj kan! – phendas e shej.

-Verje meg az Isten azt a házat, amelyiknek nincs füle! –mondta a lány.

Le shave kethane dikhen, dilyij kadi shej, gindin pen. Kheres si kan?

A fiúk összenéztek, bolond ez a lány, gondolták. Háznak van füle?

-Tyo dad kaj si shej?

-Apád hol van?

-Muro dad gelastar shuke kashtesa pala zeleno kasht.

-Elment száraz fával zöld fáért.

-Kana avel khere?

-Mikor jön haza?

-Te vortas avel, khere ch’avel, te krujal avel, khere avel.

-Ha egyenest jön, haza se jön, ha kerül, haza kerül.

-Haj tyi dej?

-És anyád?

-Muri dej gelyitar kaj peski shej, ke voj so rodas ando kaver bersh, akanak rovavel la.

- Azb anyám elment a lányához, mert amit tavaly keresett, az idén siratja.

Le duj shave pale kethane dikhle, dilyij kadi shej, ke chi hatyardine anda laki vorba khanchi.

A két fiú összenézett, bolond ez a lány, mert semmit sem értettek a szavából.

-Sheja! Le grasten kaj shaj phandav?

-Lány! A lovakat hova kössük?

-Te kames kaj o jivend, te kames kaj o milaj.

-Ha akarod a télhez, ha akarod a nyárhoz.

De le shave chi phangline len khatikaj, geline palpale khere.

De a fiúk nem kötötték sehova sem a lovakat, elmentek haza.

Apol khere lengo dad pushlas lendar:

Otthon aztán apjuk kérdezte tőlük:

-So si mure shavale?

-Mi van fiaim?

-O te mukes muro dadoro, dilyij kodi shej.

-Oh, hagyd, apám, bolond az a lány.

-Sostar muro shavo?

-Miért fiam?

-Kana andre ushtyadas ando kher, e shej kodi phendas, te marel o Del kodo kher, saves naj kan.

-Mikor beléptünk a házba, a lány azt mondta, hogy verje meg az Isten azt a házat, amelyiknek nincs füle.

-Muro shavo, tu san o dilo, anda kodi phendas e shej, ke nas len zhukel, le kheresko kan, haj chi ashunen kon avel.

-Fiam, te vagy a bolond, azért mondta ezt a lány, mert nem volt kutyájuk, a ház füle, nem hallják, hogy ki jön.

Phen majdur!

Mondd tovább!

-Pushlom latar, tyo dad kaj si?

-Kérdeztem tőle, apád hol van?

Phendas, gelastar shuke kashtesa pala zeleno kasht.

Mondta, elment száraz fával zöld fáért.

Te vortas avel, khere ch’avel, te krujal avel, khere avel.

Ha egyenesen jön, haza se jön, ha kerül, haza kerül.

Pala kodi pushlom, tyi dej kaj si?

Azután kérdeztem, anyád hol van?

Pe kodi phendas, gelyitar kaj peski shej, ke voj so rodas ande kaver bersh, akanak rovavel la.

Erre mondta, hogy elment a lányához, mert amit tavaly keresett, az idén siratja.

Vi kodi pushlom, kaj shaj phandav le grasten?

Azt is kérdeztem, hova kössük a lovakat?

Te kamav kaj o milaj, te kamav kaj o jivend – phendas e shej. Pala kodi khere avilam.

Ha akarjuk a télhez, ha akarjuk a nyárhoz – mondta a lány. Ezután hazajöttünk.

-Muro shavo! Muro shavo, tu san o dilo.

-Fiam, fiam, te vagy a bolond.

But zhanel kodi shej, godyaveri.

Sokat tud az a lány, okos.

Lako dad gelastar ando vesh vurdonesa, pala zeleno kasht, shinel kasht ando vesh, kana vortas avel, khere ch’avel, ke kothe paji si, haj merela, te krujal avel, khere avel.

A lány apja elment az erdőbe kocsival zöld fáért, fát vág az erdőben. Mikor egyenesen jön, haza se jön, mert ott a víz, és meghal, ha körül jön, hazakerül.

Laki dej gelastar kaj peski kaver shej, ke si la cini shej, kas ando kaver bersh rodas.

A lány anyja elment a másik lányához, akinek kicsije volt, a múlt évben kereste, és most síratja.

O jivend o ishtallovo si, o milaj jekh kilo pe avlina.

A tél az istálló, a nyár egy karó az udvaron.

-Muro dadoro! Feri godyaver kodi shej, palpale zhas ame.

-Apám, csak okos az a lány, megyünk vissza. kötötték.

-Zhan Devlesa!

-Menjetek Istennel!

Kana kothe resline kaj o kher, la shako dad aba khere sas.

Mikor odaértek a házhoz, a lány apja már otthon volt.

Le grasten kaj o kilo phangline.

A lovakat a karóhoz

-Lasho tumaro dyes!

-Jó napotokat!

-Del andas tut shavale! Beshen tele kaj e mesalya, haj xan.

-Isten hozott fiaim! Üljetek le az asztalhoz, és egyetek!

-Na te zumavas avilam, te beshas kaj e mesalya, avilam te mangav la Lina.

-Nem kóstolni jöttünk, hogy asztalhoz üljünk, jöttem megkérni a Linát.

-Saveste zhas tu Lina?

-Melyikhez mész Lina?

-Mange sa jekhi muro dadoro.

-Nekem mindegy apám!

Kadaleste zhav, kon e Tisa perdal usija/najrela.

Ahhoz megyek, aki a Tiszát átússza.

Le duj shave tele uradine pen, haj andre xuttyiline ando paji.

A két fiú levetkőzött, és beugrottak a vízbe.

Vi solduj tasajline.

Mindkettő belefulladt.

Kana la shako dad dikhlas kodi, phenel peska shake:

Mikor a lány apja látta ezt, mondja a lányának:

-Aj, haj Lina, so kerdan? Xalan lengo shero!

-Jaj Lina, mit tettél? Megetted a fejüket!

-Chi xalom len dade, numa duj surronengo! (Ke le duj grast kothe ashle lende.)

-Dehogy ettem apám, csak a két szürkének! (Mert a két ló ott maradt nekik)

Jovanoski baxt O Jovano efta bersh slugisardas kaj jekh barvalo raj. Jokhar kodi phendas le rajeske: -Mure raja tyo baripe! Tele nachilas muri vrama, kamav khere te zhav kaj muri dej. De avri muri potyin. O raj kade das duma leste: -Xarnyiko sanas, but butyi kerdan patyivales. Soski e butyi kasavo o potyinipe. – haj das le Jovanos jekh baro kotor somnakaj. O somnakaj kasavo baro sas, sar Jovanosko shero. O Jovano angle las pesko dikhlo, haj ande kodo phanglas o somnakaj, haj las po phiko, haj las pes te zhal khere. Jekhar jekh manush reslas les, kon pe grastesko dumo kliselas. O manush frisshnos haj vojasa beshlas ande zen. O Jovano brigas phendas kadale vorbi: -De shukar traba te beshen pe grastesko dumo, chi trubuj te zhan phujatar, le manushenge punre chi resen pe phuv. Mishto avlas vi man jekh grast. O grastari ashundas kadi vorba, tordyilas, haj phendas le Jovanoske: -Haj tu sostar phires phujatar? Naj tu grast? -Kathe si mande jekh baro somnakaj, pharoj, daba zhanav te zhav, de so te kerav? Trubuj ma te zhav khere, kaj muri dej. -Zhanes so? Paruvas. Me tuke dav le grastes, tu mange o somnakaj. Mishto avla? – phendas o grastari le Jovanoske. -Me losshasa paruvav tusa, ke aba zurales khinosardom le somnakajesa. Akanak aba shaj zhav khere pe grastesko dumo. Ando gav sakon xanyzhvaren man, ke me avo o legmajlosshako manush. O manush tele xuklas, xutyildas o somnakaj, pala kodi opre zhutisardas le Jovanos po grast, haj „zha Devlesa” phendas leske. O Jovano phutyardes beshlas pe grastesko dumo, haj kade zhalas zhi khere. Khere apol andre phanglas le grastes ande shtala, haj das les detelina haj karvachi.

Jankó szerencséje Jankó hét évet szolgált egy gazdag úrnál. Egyszer azt mondja az úrnak: -Nagyuram lejárt az időm, haza akarok menni az anyámhoz. Add ki a fizetésemet!- Az úr így szólt hozzá: -Szorgalmas voltál, sokat dolgoztál becsületesen. Amilyen a munka, olyan a fizetség.- és adott Jankónak egy nagy, darab aranyat. Az arany akkora nagy volt, mint Jankónak a feje. Jankó elővette a kendőjét, és abba kötötte az aranyat, a vállára vette és elindult haza. Egyszer egy ember utolérte, aki lóháton lovagolt. Az ember frissen és jókedvűen ült a nyeregben. Jankó szomorúan mondta ezeket a szavakat. -De szép dolog ülni lóháton, nem kell menni gyalog, az embernek a lába nem ér le a földre. Jó lenne nekem is egy ló. A lovas hallotta ezt a szót, megállt és mondta Jankónak:- Te miért jársz gyalog? Nincs lovad? -Itt van nálam egy nagy, darab arany, nehéz, alig tudok menni, hát mit csináljak? Haza kell mennem az anyámhoz. -Tudod mit? Cseréljünk. Én neked adom a lovat, te nekem adod az aranyat. Jó lesz?-mondta a lovas Jankónak. –Örömmel cserélek veled, mert már nagyon elfáradtam az arannyal. Most már mehetek haza lóháton. A faluban mindenki irigyel engem, mert én leszek a legboldogabb ember. Az ember leszállt a lóról, megfogta az aranyat, utána felsegítette Jankót a lóra, és „menj Istennel!”- mondta neki. Jankó büszkén ült a lóháton és így ment haza. Otthon bekötötte a lovat az istállóba és adott neki lóherét és kukoricát.

Le cherhajenge love Sas kaj nas, sas jekhar jekh cini shejori. Voj korkori sas ande luma, lako dad haj laki dej aba mule. E cini shej kasavi chorri sas, chi jekh cini kolyiba nas la kaj shaj beshlinosas. Chi jekh cino pato nas la kaj shaj sutinosas. Nas la kaver, feri le gada so pe peste phiravlas. Chi xaben nas la kaver, sar jekh felija manro, so kade das la varikon ande sunujipeste. De e shejori lashi sas haj kalmo. Lel pes, haj gelastar ande luma, pe lasho Del muklas pes. Na pa but maladyilas jekhe chorre manushesa, kon tordyilas pe dromesko agor. Kade das duma o phuro: -Haj muri shejori, de ma te xav, kasavo bokhalo som! E shejori atunchi kothe das pesko intrego manro bi gindoskos, haj kodi phendas leske: -Te aldij tut o Del! – haj gelastar majdur. Sar phirlas majdur, aba chi dikhlas peske gaveski khangeri, maladyilas jekhe cine shavoresa. Feri jekh cino gad sas pe leste, thaj rojindos manglas la: -Desas tu man variso te shaj sharavav andre muro shero? Shil si man! E shejori zurales sunusardas le shavores. Tele las peski stadyi, haj leske das. Inke chi zhalas majbut, kana maladyilas pale jekhe cine shavoresa. Feri jekh cino gadoro sas pe leste, thaj zurales izdrajlas kathar o shil. Rojindos manglas: -Haj muri shejori, pahosajvav le shilestar, kade bi coxako. Chi des ma jekh coxa? E shejori tele las peski coxa, haj kothe das le cineske, haj gelas majdur. Pale avilas jekh shavoro, haj vi voj phendas: -Chi zhanesas mange jekh gad te des? Pahosajvav le shilester. E shejori kothe das pesko gad, haj nanges ashilas kathe ande tunyariko ratyi. Sar tordyolas e shejori, jokhar feri le cherhaja pele tele pe phuv, haj sa somnakune love sas.

Csillagpénzek Hol volt, hol nem volt volt egyszer egy kislány. Ő egyedül volt a világban, anyja és apja már meghalltak. Ez a kicsi lány olyan szegény volt, egy kicsi háza sem vol,t ahol ő lakhatott volna. Még egy kis ágya sem volt, ahol aludhatott volna. Nem volt semmije, csak a rajta lévő ruhában járt. Nem volt más ennivalója, mint egy szelet kenyér, amit úgy adott valaki sajnálatból. De a lány jó volt és csendes. Vette magát és elment világgá, a jó Istenre hagyta magát. Nemsokára találkozott egy szegény emberrel, aki állt az út végén. Így szólt az öreg: - Hej kislányom, adjál nekem enni, éhes vagyok! A kislány akkor odaadta az egész kenyerét gondolkodás nélkül, és ezt mondta neki: -Áldjon meg az Isten!-és ment tovább. Amint ment tovább mikor már nem látta a falu tornyát sem, találkozott egy kicsifiúval. Csak egy ing volt rajta és sírva kérte őt: -Adj nekem valamit, hogy befedhessem a fejem. Hideg van nekem! A lány nagyon megsajnálta a fiút. Levetette a sapkáját és odaadta neki. Még nem ment sokat, mikor találkozott megint egy kicsi fiúval. Csak egy kicsi ingecske volt rajta és erősen remegett a hidegtől. Sírva kérte: -Hej kislánykám, megfagyok a hidegtől, így szoknya nélkül. Nem adnál nekem egy szoknyát? A lányka levetette a szoknyáját, és odaadta azt a kicsinek, és ment tovább. Megint jött egy kisegyermek és ő is mondta -Nem tudsz nekem egy nadrágot adni? Megfagyok a hidegtől. A lányka odaadta az ingjét, és ott maradt meztelenül a sötét éjszakában. Amint állt a lányka, egyszer csak csillagok estek le a földre és mind aranypénz volt.

O assavari haj leski shej Kaj sas, kaj nas, sas jokhar jekh chorro assavari, kon jekh dyes kade ashardas peska raklya le krajeske: -Si man jekh shukar raklyi, kon anda suluma zhanel te khuvel somnakaj! Muri raklyi zurales godyaver si. O kraj kade das duma leske: -Kadi butyi kasavi mange, latar me vojako kerdyuvav. An kathe tehara tya raklya, muk te dikhav la. Kamav te zumavav la. Vi ingerdine la raklya kaj o kraj. Shutine la ande kamra, kaj sas but suluma. O kraj das la kaklyi, te khuvel e suluma. -Zhi pe detehara te na khuvesa kadal suluma sa somnakajeske, si te meres. Kadalesa kothe muklas la raklya thaj phandadas pe la o vudar. Le assaveski raklyi chi zhanglas so te kerel. Inke ande pesko trajo chi khudas suluma somnakajeske. Ande bari dosh rutas. Atunchi sigo puterdyilas o vudar, haj jekh cino manush, jekh piko ushtyadas ande kamra. Duma das kade: -Lashi ratyi cina raklya! - phendas o piko. – Sostar roves? -Sostar te na rovav, kana somnakajeske si te khuvav e suluma, haj me chi zhanav sar trubuj te kerav. -Me zhanav te zhutij tuke – phendas o piko. – So des man, te khuvav misto tute e suluma somnakajeske? -Tuke dav muro lanco, so si ande muri korr si. Dosta avla? O piko licholas le lancosa haj las pes, haj kerdas e butyi. Na pa but gata kerdyilas e butyi, haj pherdyi sas e kaklyi. Kaver dyes detehara avilas o kraj kaj e raklyi, te dikhel la, so kerdas. Sar chudijas o kraj, kana dikhlas le but somnakaja, haj zurales losshajlas. De inke majbut trubusardinesas leske. Kaver dyes ande-kh majbari kamra phandadas la raklya, kaj majbut suluma sas. -Pe detehara kadal suluma khuv somnakajeske! – das e porunka o kraj. Sar gelas o kraj, avilas o piko, haj pale phendas lake, hoj zhutil.

A molnár és leánya Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény molnár, aki egy napon így dicsérte a lányát: -Van egy szép lányom, aki szalmából aranyat tud fonni. Az én lányom nagyon okos. A király erre azt mondta neki: -Ez a munka olyan nekem, amitől vidám leszek. Hozd ide holnapra lányodat, hadd lássam őt. Ki akarom próbálni. El is vitték a lányt a királyhoz. Betették őt egy kamrába, ahol sok szalma volt. A király adott neki egy orsót, hogy fonja meg a szalmát. -Ha reggelig nem fonod meg a szalmát mind arannyá, meghalsz! Ezzel ott hagyta a lányt és rázárta az ajtót. A molnár lánya nem tudta, hogy mit is csináljon. Még életében nem font szalmából aranyat. Bánatában sírt. Akkor hirtelen kinyílt az ajtó, és egy kis ember, egy kis törpe lépett a kamrába. Így szólt: -Jó estét kislány? – mondta a törpe. -Miért sírsz? -Miért ne sírnék, amikor aranyat kell fonnom szalmából, és én nem tudom, hogy kell csinálni. -Én tudok segíteni neked. – mondta erre a törpe. – Mit adsz nekem, ha szövök a szalmából aranyat? -Neked adom a láncomat, ami a nyakamban van. Elég lesz? A törpe megelégedett a lánccal és elkezdte a munkát. Nemsokára készen lett a munka, s tele volt az orsó. Másnap reggel jött a király a lányhoz, hogy megnézze, mit csinált. Hogy csodálkozott a király, amikor meglátta a sok aranyat, nagyon örült neki. De még több kellett volna neki. Másnap egy nagyobb kamrába záratta a lányt, ahol még több szalma volt. -Reggelre ezt a szalmát is fondd arannyá! - parancsolta a király. Amint elment a király, jött a törpe és ismét mondta neki, hogy segít.

O rom haj o barvalo raj Trajilas jekhar jekh zurales chorro rom. Kasavo chorro sas, hoj daba sa les te xal. Sas les ijja shavora, haj jekh nasvalyi shuki romnyi. Bares phares trajisardine, le shavora kathar e bokh chi chingar chi dine. Jekh dyes o rom las ando gav karvachesko aro, haj gindisardas kodi, kamel te kiravel xamasko anda leste. Tela piri phabardas, haj kiravelas e pulicka. Dikhlas, hoj avel la phuvako raj karing leste, pe-kh shukar vurdon. O rom gindisardas jekh, kado phuvako raj zurales barvaloj, sakofalo si les, haj chi kana chi kerel butyi, haj man naj khanchi, sar shaj xoxav les ? Tele las e vrazdini piri, haj majintya ingerdas la po kishaj. Atunchi reslas kothe o raj, haj dikhlas hoj o rom opral pe piri si, haj hamisarel e pulicka, haj romane vorbi phenlas. La phuvako raj chudisardas pe kodi, ke naj jag tela piri, vatunchi kirol o xamasko. Duma das kaj o rom: -So keres tut more! -So te keros, chi dikhes, pulicka kiravav! -Haj kodi shaj si, ke e jag chi dikhav! -Kodo xaben bijagako kirol, ke kasavi kadi piri, ande soste sakofalo shaj kiravav bijagako! La phuvako raj ande gindura pelas. Mishto avlas te kinav kadi piri, ke sakaj shaj si te kiravav ande late. -Roma! Bikin mange kadi piri! -Nashtig dav raja tyo baripe! Vi mange trubuj, haj but laki ahor! -Chi na bunusar lesa, si ma love dosta! -De vi e varishka phirel late, kodolasa kethane dav feri! -Mishtoj, feri phen sode e ahor? -Shel somnakaja si e ahor, raja tyo baripe! -Dav me so manglan. Tu maj keres tuke kaver piri. -Mishtoj mure raja, kathe ginav le love! La phuvako raj tele ginadas le shel somnakaja ande romeski palma, opre las e piri, haj e varishka, pala kodi tradas-tar.

A cigány és a gazdag úr Élt egyszer egy nagyon szegény cigány. Aki olyan szegény volt, hogy már ennivalója se volt. Volt neki 9 gyereke és egy beteg, száraz felesége. Nagy nehézségben éltek a gyerekek és éhségtől korgott a gyomruk. Egy nap a cigány elment a faluba kukoricalisztért és azon gondolkodott, hogy szeretne főzni ennivalót abból. Feltette a lábast a tűzre és telefőzte a lábast puliszkával. Látta, hogy jön a földesúr hozzá egy szép kocsival. A cigány gondolt egyet, mert a földesúr nagyon gazdag volt, mindene volt neki, munkát sem csinált, és sohasem éhezett. Fogta a fazekat a forró fazekat, és oda vitte a homokra. Akkor ért oda az úr és látta, hogy a cigány kint főz és fő a puliszka és a cigány beszélt neki. A földesúr csodálkozott azon, hogy nincs tűz a lábas alatt, mégis fő az étel. Szólt a cigányhoz. -Mit csinálsz, te cigány? -Mit csinálhatok, nem látod, puliszkát főzök. -Ez, hogy lehetséges, mert tüzet nem látok. -Ez az ebéd tűz nélkül fő, mert ez olyan fazék, hogy mindenfélét főzhet tűz nélkül. A földesúr gondolkodott. Jó lenne megvenni ezt a fazekat, mert bármit főzhetne benne. -Cigány add el nekem ezt a fazekat! -Nem lehetséges nagyságos úr. Nekem is kell és nagy az ő ára. -Nem törődök azzal, van elég pénzem. -De fakanál is jár hozzá, azzal együtt adom csak. -Jól van, mond csak mennyi az ára. -100 arany az ára nagyságos úr. -Adok, mit kérsz. Te majd veszel magadnak másik fazekat. -Jól van uram, ide számold a pénzt. A földesúr kiszámolta a 100 aranyat a cigány tenyerébe. Fogta a fazekat és a fakanalat, azután elment.

E zhungalyi shej Ande-kh bari familija sas trine sheja. E majcini shej jekh cerra zhungalyi sas, Chorri chi na chi tromajlas khatikaj te zhal, ke kathar kodo darajlas, ke avri phrassan la. Inke chi pe vulyica chi tromajlas avri te zhal. E dej, haj o dad kamenas la, ke pashaj zhungalyipe zurales godyaver sas. Le sheja pe sako kurkengo agor ando baldo phirenas te khelen. Kana khere avenas, solduj zhene kodolasa asharnas pen, ke soske butzhene mangline len opre te khelen. Ke soske lasho sas ando baldo, Soske but kheldine, ke soske but piramne si len. Ke ando baldo soski mishto shaj hatyaren pen le manusha. E zhungalyi shej xanyzhvardes ashunelas le vorbi, haj zurales dukhajlas lako jilo. Voj sostar nashtig zhal ando baldo te khelel? Kodi gindisardas pes jekhar, ke vi voj zhaltar ando baldo. Chi kodi chi bunula, te phrassana la. Shukares opre uradas pes, haj manglas peske phenyan, vi la te ingren penca. Vi gelinetar ando baldo. Lake phenyan inke ande kodo minuto opre magline len le shave, de pala late khonyik chi avilas. Kothe beshlas korkori ando kolco, haj pharo dyi las. -Sosko mishto hatyarel pes sakon, feri man naj khonyik. Khonyik chi khelel manca, chi opre chi mangen man, t’avlas o beng haj opre te manglas man te khelav, vi kodolesa zhavtar! Sar beshel kothe po kolco, avilas jekh kalo manush, haj phendas la shake: -Avilomtar tute, aves manca te kheles? -Shaj zhav, muro vortako. Haj gelinetar te khelen. O kalo manush beng sas, haj e shej sama las, si les grastesko punro, haj vi kopita sas les.

A csúnya lány Egy, nagy családban volt három lány. A legkisebb lány egy kicsit csúnya volt. Szegény nem mert még az utcára járkálni, mert attól félt kinevetik őt. Még az utcára sem ment ki. Az anyja és az apja szerették őt, mert a csúnyasága mellett nagyon okos volt. A lányok minden hétvégén bálba jártak táncolni. Mikor hazaértek azzal dicsekedtek, hogy milyen sokan kérték fel őket táncolni. Milyen jó volt a bálban. Milyen sokat táncoltak, milyen sok barátjuk van nekik. A bálban milyen jól érezték magukat az emberek. A csúnya lány irigyen hallgatta a szavakat és erősen fájt neki a szíve. Ő miért nem mehet a bálba táncolni? Azt gondolta egyszer, hogy ő is elmegy a bálba. Azzal sem törődött, hogy kinevetik őt. Szépen felöltözött és megkérte a nővéreit vigyék el őt is magukkal. El is mentek a bálba. A nővéreit még abban a percben felkérték őket a fiú, de őhozzá senki nem ment. Ott volt ő egyedül a sarokban és sóhajtozott. -Milyen jól érzi magát mindenki csak nem nincs senkim. Senki se táncol velem, senki sem kér fel. Jöhetne az ördög is felkérhetne engem táncolni azzal is elmennék. Ahogy ült a sarokban jött egy fekete ember, és mondta a lánynak: -Eljöttem hozzád, akarsz velem táncolni. -Mehetek barátom. És elmentek táncolni. A fekete ember ördög volt és a lány észrevette, hogy neki lólába és patája is volt.

E Luludyi Varikana, dulmut, kana inke kodi gindisardine le manusha, hoj e Phuv lupoj, trajilas jekhar jekh shukar, ramaslyi romani shej. Lako anav sas Luludyi. La Luludaki kolyiba ande-kh vrazhime sirkango vesh sas. Kon intya phirdas, ande kodo inke vi pala but bersh te sovel phirlas o dyi kathar e dar. Vi sas te daral le dromesko manush. Le kashtenge kranzhi manushane vast sas, girchome najenca. Kon pashe tromajlas kaj le kasht, kothe reslas les o meripe. Vi krujinas le manusha kado vesh, kade e Luludyi pachasa shaj trajilas ande peski cini kolyiba, Rujasa, la vorbinda busnyasa. Vi lasa beshlas ande kolyiba e Herma, o godyaver hulyo. La sha, haj lake pedon chi azbadine le kasht. La Luludyaki dej aba dulmut mulas, nas la khonyik ande luma. E dej choxaji sas, de but zhutisardas le manushenge, sastyardas le nasvalen, drabengi char das le cinenge, te sastyaren pen. Jekhar nasvalyi kerdyilas, haj mulas, haj kothe ashlas la Luludya, kon anglunovar korkori sas ando vesh, pala kodi avilas e busnyi, o hulyo vortakenge. E Luludyi ande vrazhime vesh rakhadyilas, kade chi azbadine le kasht, le peduri. Vi e shej vrazhime modosa rakhadyilas, vi voj zhanelas te vrazhil. Le manusha, haj le rom zhangline, hoj jekh shukar, somnakuni shej beshel ando vrazhime vesh, de chi jekh chi tromajlas andre te zhal ando vesh, te dikhel la shukara sha. Sar nachon le bersha, jekhar avilas kothe jekh shukar somnakuno shavo. Kado shavo tromano sas, jekh baro xanro sas leste, Xanresa shindas peske drom, haj le kasht pe rigate bandyile. O shavo vortas zhalas kaj la Luludyaki kolyiba. Kana o shavo kothe reslas, e Luludyi huladas pes. Dikhlas e shaves, haj jekh cerra mutosajlas. Sar avilas kathe o shavo? Chi azbadine les le kasht? O shavo tele las pesko kolopo, haj dyes das la shake. -Muri shej, me avilom kathe, te dikhav tut, ke le manusha ande luma kodi phendine, hoj tu san legmajshukari shej ande luma. -Kon phendas kodi? Me ch’ashundom! – phendas Luludyi leske. -Me anda kodi avilom, te ingrav tut kaj muri familija. Vi von kamen te dikhen tut, ke but lashi ashundine pa tute. -Phenav tuke variso. Te kamesa man te les romnyake, atunchi trin trabi trubuj te keres. O angluni traba si, hoj zha perdal po vesh, haj an kathe o lolo barr, so kothe si kaj beshel efta sherengo sap. Te avesa palpale, phenav tuke e dujto butyi. Zha baxtyasa! Haj o shavo gelastar, xutyildas zurales pesko xanro, haj shindas angle peste o drom.

Virág Valamikor régen, amikor még azt gondolták az emberek, hogy a föld lapos élet egyszer egy szép, csodálatos cigánylány. A neve virág volt. Virágnak a házacskája egy varázslatos fűzfa erdőben volt. Aki egyszer ott járt az még sok év után is rémálmai voltak. Volt is mitől félni az utazó embernek. A fák ágainak emberi keze volt, görcsös újjakkal. Ki odabátorkodott a fákhoz az ott lelte halálát. Kerülték az emberek ezt az erdőt, így Virág békésen élhetett a kicsi házában, Rujával a beszélő kecskével és ott lakott vele a házban Herma az okos bagoly. A lányt és az állatait nem bántották a fák. Virág anyja már régen meghalt, nem volt senkije a világon. Az anyja boszorkány volt, de sokat segített az embereknek. Gyógyította a betegeket, gyógyfüveket adott a kicsiknek gyógyítani őket. Egyszer beteg lett és meghalt és ott maradt Virág, aki először volt egyedül az erdőben. Azután jött a kecske, a bagoly barátoknak. Virág a varázslatos varázserdőben született, így nem bántották a fák az állatok. A lány is varázslatos módon született és varázsolni is tudott. Az emberek és a cigányok tudták, hogy egy szép aranyos lány él a varázserdőben, de senki se bátorkodott az erdőbe menni, megnézni a szép lányt. Ahogy múltak az évek egyszer jött oda egy szép aranyos fiú. Ez a fiú bátor volt és volt neki egy nagy kardja. A karddal vágott magának utat és a fák oldalra hajoltak, így ment a fiú a lány házához. Amikor a fiú odaérkezett Virág fésülködött. Meglátta a fiút és egy kicsit megrémült. Hogy jöhetett ide a fiú. Nem bántották őt a fák. A fiú levette a kalapját és köszönt a lánynak. Lányom jöttem ide megnézni téged, mert az emberek a világban azt beszélik, hogy te vagy a legszebb lány a világban. -Ki mondta azt én nem hallottam, - mondta Virág neki. -Én azért jöttem, hogy elvigyelek téged az én családomhoz. Ők is szeretnének látni téged, mert sok jót hallottak felőled. -Mondok neked valamit. Ha te akarsz engem feleségnek, három dolgot kell megtenned. Egy dolog az: menj keresztül az erdőn és hozd ide a piros követ, ami ott van, hol lakik a hétfejű sárkány. Ha visszajössz mondom neked a második feltételt. Menj szerencsével. Elment fogta erősen a kardját és vágta maga előtt az utat.

Zoga Varikana, kana le rom phirenas pa gaveste pe gaveste, sas jekh zuralo rom mashkar lende. Zoga busholas. Kaj phirnas ande-kh foro, sas kothe jekh kasavo raklo, kon chi darajlas khonyikastar. Le foroske raja phendine le romenge, kana avri gele lende: -Romale! Naj mashkar tumende kasavo zuralo manush, kon zhanel te marel jekhe turbatone rakles. Si mashkar tumende kasavo manush? -Si kathe jekh rom, kon zuraloj, lesko anav Zoga, de voj daral sakonendar. -Te phenen leske, t’avel kaj o forosko kher, n-avla les khanchi bajo. Kana Zoga khere avilas anda mangipe, vi akanak kothe sas pasha leste kodo eftabershengo raklo, kon zhanelas vi ungrika, vi romanes te vorbil. Kado raklo jekh cino bengoro sas, de khonyik chi zhanglas. O raklo dandenca rakhadyilas. -Zoga! – phendine le rom, - Sigo zhas kaj o forosko kher, ke le bare manusha kamen tusa te vorbin. Te na zhas, ingren tut zorasa. -Me korkori chi zhav kothe kaj le raj . -Mishtoj, zhal tusa o rakloro, haj vi ame savorazhene. Kade kerdyilas. Beshline po vurdon, haj Zogasa geline kaj le forosko kher. -Kathe som! – phenel o Zoga romanes, ke voj chi zhanglas ungrika numa romanes. O cino rakloro, kon sas pasha leste, boldas leski vorba. Akanak aba shaj avel kodo turbato raklo, ke voj kodi phendas, zhikaj chi arakhel jekh kavre zurale manushes, kon marela les, chi biril te hodinil. Zogas tordyárdine avri vorta raklesa. -Anen mange jekh haravlyi, de zuralyi t’avel! – phendas o Zoga. Andine leske jekh shelo. Krujal xutyildas pes shelesa, haj las jekh bari sufla. O shelo shindyilas pes. -Kado shelo naj lasho, t’anen majzuralo! Andine jekh vurdonesko perdal phanglo shelo. Vi kado krujal boldisardas peste, haj phurdelas jekh, de o shelo chi shindyilas pes. -Kado shelo aba legmajfeder! Kezdisardine te maren jekhavres. Zoga numa chi kerdas khanchi, o raklo mardas les. Pe kodi o rakloro das vorba romanes le Zogaske. -Zoga, xutyil les, na muk tut, xutyil les kade, te merela! Chi trubusardas majbut Zogaske, xutyildas le turbatone rakles sar lesko pashavro avri avilas po dumo.

Zoga Valamikor régen mikor a cigányok jártak faluról falura volt egy erős ember közöttük. Zoganak hívták, ahogy mentek a városba volt ott egy olyan fiú, aki nem félt senkitől. A városi urak mondták a cigányoknak, mikor kimentek hozzájuk. -Cigányok nincs köztetek egy olyan erős ember, aki meg tud verni egy veszett fiút. Mi félünk tőle, mert olyan erős. Bármit csinálhatunk vele, nem bírunk vele. Van köztetek ilyen ember? -Van itt egy cigány, aki erős a neve Zoga, de ő fél mindenkitől. -Mondjátok meg neki, hogy jöjjön a városházához, nem lesz neki semmi baja. Mikor Zoga hazaérkezett a kéregetésből most is ott volt mellette az a 7 éves fiú, aki tudott magyarul is cigányul is beszélni. Ez a fiú egy kicsit táltos volt, de senki se tudta, a fiú foggal született. -Zoga! Mondták a cigányok. Menj gyorsan a városházához, mert a nagyurak beszélni akarnak veled. Ha nem mész, visznek téged erővel. -Én egyedül nem megyek oda az urakhoz. -Jól van, megy veled a fiú és mi is megyünk mindnyájan. Így is lett. Felültek a szekérre és Zogával elmentek a városházára. -Itt vagyok, mondta Zoga cigányul, mert nem tudott magyarul, csak cigányul. A kicsi fiú, aki volt mellette fordította neki a szavakat. Most már jöhet az a veszett ember, mert ő azt mondta eddig nem született egy olyan erős ember, ki megverje, legyőzze. Zoga kiállt a fiúval. -Adjatok egy nadrágszíjat, de jó erős legyen! – mondta Zoga. Adtak neki egy kötelet, körültekerte magán és nagy levegőt vett. A kötél elszakadt. -Ez a kötél nem jó, adjatok erősebbet. Adtak neki egy kocsit keresztülkötő kötelet. Ezt is körültekerte magán és fújt egyet, de a kötél nem szakadt el. -Ez a kötél már a legjobb. Megkezdték ütni egymást. Zoga nem csinált semmit, a két fiú verte őt. Akkor a kisfiú cigányul szólt Zogának: -Zoga fogd meg őt, ne hagyd magad, fog meg úgy, hogy meghaljon. Nem kellett már több Zogának megfogta a veszett fiút, hogy a bordája kijött a hátából.

O kashtari haj le pajeski biuzhi Jekh kashtari andre peradas pesko tover ande valya. Tele beshlas pasha e valya, haj ande peski briga rovelas. Le pajeski biuzhi ashundas o rovipe, haj sunusardas le kashtares. Opre andas anda valya jekh somnakuno tover, haj pushlas les: - Kadoj tyiro tover? - Naj, na muroj! - phendas o kashtari. Pe kadi opre andas jekh rupuno tover le pajeski biuzhi. - Chi kado na muroj! - phendas o kashtari. Pe kadi opre andas le pajeski biuzhi o chacho. - Kado aba muro tover si! - phendas o kashtari. Le pajeski biuzhi leske das sole trin tovera, ke chacho manush sas. Khere o kashtari sikadas le tovera peske vortakonge, haj vorbisardas sar phirdas. Pe kadi o jekh gindisardas pes, vi voj kade kerel. Tele gelastar kaj e valya, haj andre shudas ando paji pesko tover,. tele beshlas kaj e valya, haj vi voj rovelas. Le pajenski biuzhi avilas le somnakune toveresa, haj kodi pushlas: - Tyiroj kado tover? - Muroj, muroj! - cipisardas losshasa o manush. De e pajeski biuzhi chi das les o somnakuno tover, inke chi lesko tover chi das palpale, ke o manush xoxadas.

A favágó és a vizitündér /Lev Tolsztoj nyomán/ Egy favágó beleejtette a fejszéjét a folyóba. Leült a partra, és bánatában sírva fakadt. A vizitündér meghallotta a sírást, és megsajnálta a favágót. Felhozott a folyóbó1 egy aranyfejszét, és megkérdezte: -Ez a te fejszéd? -Nem, nem az enyém! - válaszolt a favágó. A vizitündér erre egy ezüstfejszét hozott fel. -Ez sem az enyém! - ismételte a favágó. Erre a vizitündér felhozta az igazit. -Ez már az én fejszém! - szólt a favágó. A vizitündér neki ajándékozta a három fejszét, mert őszinte volt. Odahaza a favágó megmutatta a barátainak a fejszéket és elmesélte, hogyan járt. Erre az egyik elhatározta, hogy ugyanúgy cselekszik. Lement a folyóhoz, szántszándékkal beleejtette a fejszéjét a vízbe, leült a parton, és ő is sírt. A vizitündér megjelent az aranyfejszével, s ezt kérdezte: -Tiéd ez a fejsze? -Az enyém, az enyém! - kiáltotta örömrnel a favágó. A vizitündér azonban nem adta oda az aranyfejszét, sőt még a sajátját sem kapta vissza, mert hazudott.

Karadanaki armaj (purzaben) O phuro chachikano platnyiko majdur vorbilas. -Na chudintu pe kodi, shukar Karadana, ke korro som, ba feri kade zhanav te-dikhav la lumake butya uzhes. Av, besh kathe mande!- akhardas la sha, apol xutyildas lako vast.- Phare vrami zhukaren pe tut muri shej. E baxt, pe soste doros, kasavo dur si inke tutar, sosko dur o kham abdyol. Zhanav, ke nichi phenesa, inke pe kodo mangav tut, hoj te boldes tut palpale, ando salchinalo vesh, kaj baxtales trajisas - phendas o platnyiko izdramne glasosa, haj karing e shej boldas peski musura. -Platniko Temmor papo! Zhanav ke chachimo phendan, taj inke zumavav man, pe kado drom, pe soste ustyadem. Kattyi phen mange, hoj karing te zhav? - pushlas e shej. -Tya baxtyako drom, perdal pe Asvengo ab phirel, tya bibaxtyako drom tele ingrel pe xar, kaj si a bari Vuneto cerha. Pe stungo rigzha la kirasa, kaj dikhes tye fircijijge xurde, kode grasten, de na tordyu. Kothar aba tuke trubul te les sama, ke sar avla tyo trajo – phendas o phuro, haj pipindas la Karadanake lungi bala. -Inke, feri kattyi phen mange, phure, hoj muri fircija azhukarel man vaj nichi? -Zhukaren tut - shero le andyardas o shorvalo phuro. Si kon jagasa, kon sastresa, kon sapeska xolyasa, ba kamipesa khonyik, muri shej -phendas o phuro thaj boldaspe. -Karadana brigasa zhalas pe pesko drom. Chi na tordyilas, zhi kaj e vuneto cerha, kaj ’ekh shukar shavo azhukarlas pe late, kasavo sas sar o hulyo phendas. -Dott – cipindas e Karadana, thaj tele xuklas paj Rupinako dumo, hoj te shaj angalyi del peske piramnes, kas inke chi na chi dikhlas. -Taj avilan?! – phendas o shavo, thaj pizdas pestar la lolya musuraka sha. Mishto dikhlas peske la Karadana. -Shukarake, shukar san, apol aba si man kamadyi – phendas avri o shavo. -Inger man ande tyiri cerha. Amare dada, deja kethane dine amen, taj kodo kamenas jekhavreske te avas. Kadi dulmutani kris si, nashtig phagres opre! – phendas e Karadana thaj tele bandyardas pesko shero. -Nashav la choxajaka sheja, vaj murdalavla! – cipisardas daravnes, -ekh shukar shej, kon anda venuto cerha avilas avri….

Karadana átka (részlet) A bölcs öreg folytatta. -Ne csodálkozz, szép Karadana azon, hogy vak vagyok,de csak így láthatom igazán jól és tisztán a világ dolgait. Gyere, ülj le méllém-hívta a lányt, majd megfogta a kezét. –Nehéz idők várnak rád lányom. A boldogság, amire vágysz, olyan messze van tőled, mint amilyen távol a Nap ragyog. Tudom, hogy nemet mondasz, mégis arra kérlek, hogy fordulj vissza a fűzfaerdőbe, ahol boldogan éltél –mondta a bölcs reszkető hangon, és a lány felé fordította arcát. -Bölcs Temmor apó! Tudom, hogy igazat szóltál, de mégis megpróbálom végigjárni azt az utat, amin elindultam. Annyit mondj meg, hogy merre induljak! –kérdezte a lány. -A boldogságod útja a Könnyek-taván át vezet, boldgtalanságodé le a völgybe, a nagy Kék sátor felé. Balra indulj el az ösvényen, ahol meglátod törzsed apró, fekete lovait, de ne állj meg. Tarts egyenesen a Kék sátor bejáratához. Onnan már neked kell irányítanod életed folyását –mondta az öreg, és megsimogatta Karadana fényes, hosszú haját. -Még csak annyit mondj meg, bölcs öreg, hogy törzsem várja-e az érkezésemet? -Várnak – bólintotta a hosszúszakállú bölcs. – Ki tűzzel, ki vassal, ki kígyónyelvű haraggal, de szerelemmel senki, lányom – fejezte be az öreg és elfordult. Karadana szomorúan folytatta útját. Meg sem állt a Kék sátor bejáratáig, ahol egy csodaszép legény várta, pont olyan, milyenről a bagolykisasszony mesélt -Dott! – kiáltotta Karadana, és leugrott Rupi hátáról, hogy megölelhesse sose látott vőlegényét. -Hát megjöttél?! – mondta a fiú, és eltolta magától a kipirult lányt. Jól megnézte Karadanát. -Szépnek szép vagy, de már van kedvesem – jelentette ki a fiú. -Vezess a sátradba. Szüleink egyezséget kötöttek, és összekapcsolták életünket. Ez a régi törvény, megszegni nem lehet! – mondta Kardana, és lehajtotta a fejét. -Zavard el a boszorkány lányát, vagy megölöm!- sikította féltékenyen a Kék sátorból kilépő gyönyörű lány.

Le barvaleske dujvar kattyi Trajilas ande-kh gav jekh zurales chorro rom, kaske kattyi but shavora sas, sar la khangerake shimijakura. Le shavora sa rovenas kathar e bokh, de o rom chi zhanelas te del lenge xamasko. Vi lesko per chingardas. E romnyi bishaldas peske romes pala xamasko. O rom brigas zhalas peske po drom, chi kodi chi zhanglas te kerel. Gindisardas pes jekh, las pes, haj gelas kaj o barvalo manush te mangel xamasko. -Te del o Del lasho dyes, haj but baxt thaj zor thaj sastyipe! -So kames more? -Dragi raja tyo baripe! Sunusar mure bokhale cine shavoren, de lenge cerra xamasko, ke meren bokhatar! Te trubuj tele butyarav lengi ahor. -Zhatar kathar, khandino rom, te na dikhav tut! – cipisardas pe les o barvalo manush, haj andre phandadas o vudar angla o rom. O bibaxtalo rom bara brigasa zhalas majdur, haj majzurales das chingar lesko per. Sar gelas po drom khere, jekhar kothe reslas kaj sas jekh shuki xajing. Andre dikhlas ande xajing, haj akharakerdas le benges. -Raja tyo bengora! Av avri anda phuv, haj zhutisar man! O beng na pa but avri avilas anda xajing, haj phendas le romeske: -So si roma? Soj tyo bajo? -Somas kaj o barvalo manush, manglom lestar xamasko, de chi das mange. -Mishtoj roma! Av manca kaj o barvalo manush, de t’aves godyaver, so phenes, ke bajo avla pe tut – phendas o beng le chorre manusheske. Soldujzhene gelinetar kaj le barvale manushesko kher. Lasho baxtalo dyes dine les. -Lashoj tyo dyes te del o Del barvale manusha! -Lasho dyes vi tumen. Sostar roden man opre? – pushlas o barvalo manush xolyarnyikos. Kodi phendom le romeske, hoj trin doripe dav les. Vi tut dav te kames, trin dorura te kerav. -Me atunchi sagda dujvar kattyi mangav, so mangel o rom! – phendas o xanyzhvalo barvalo manush. -Ashundan more? So tu manges, o barvalo manush dujvar kattyi lel mandar. -Ova, kade kamav! – phendas o barvalo manush. -Roma! Soj tyo angluno manglipe, mishto gindisar tut. -Raja bengora! Mangav anglunovar jekh trastasa rup! -Mishtoj roma! Aketa si, tuke barvale manusha dujvar kattyi, duj trastenca rup dav. -Roma! Soj tyo dujto mangipe, akanak majmishto gindisar tut! -Raja bengora! Muro dujto mangipe kodi, de man jekh gonosa somnakaj! - phendas sigo o rom. -Mishtoj roma! – phendas o beng leske – Kathej jekh gono somnakaj, haj tuke le barvaleske dujvar kattyi phirel vi anda somnakaj. Kana o rom dikhlas, le duj gonenca somnakaj, aba ando gindo pelas. So te mangel po trito le bengestar. Po but, po but kodi avri phenel: -Raja tyo bengora! Baro kamos te mangav tutar. -Phen manusha, so kames po trito mandar? -Mangos tut, le avri muri jekh jakh! O beng baro dikhlas pe kado interesno pushelipe, haj kadi phendas: -Mishtoj more! Avri lav tyi jekh jakh, haj le barvaleske sa le duj.

A gazdagnak kétszer annyi Élt egyszer egy nagyon szegény ember, akinek annyi sok gyermeke volt, mint a templom egere. A gyerekek sírtak az éhségtől, de a cigány nem, tudott ennivalót adni nekik. Az ő hasa is korgott. A felesége elküldte őt ennivaló után. A cigány szomorúan ment az úton, nem tudta, mit csináljon. Gondolt egyet, fogta magát, és elment a gazdag emberhez ennivalót kérni. -Adjon az Isten jónapot, és sok szerencsét, erőt és egészséget! -Mit akarsz cigány? -Drága nagyságos uram! Szánd meg az én éhes, kicsi gyerekeimet, adj nekik kevés ennivalót, mert éhen halnak. Ha kell, ledolgozom az árát. - Menj innen, büdös cigány, ne lássalak téged! - kiabált a gazdag ember, és becsukta az ajtót a cigány előtt. A szerencsétlen cigány nagy bánattal ment tovább, és erősen korgott a gyomra. Ahogy ment hazafelé az úton, egyszer odaérkezett egy kiszáradt kúthoz. Belenézett a kútba és hívni kezdte az ördögöt. -Ördög uram! Gyere ki a földből és segíts rajtam! Az ördög nemsokára kijött a kútból, és mondta a cigánynak: -Mi van cigány? Mi a bajod? -Voltam a gazdag embernél, kértem tőle ennivalót, de nem adott nekem. -Jól van cigány! Gyere velem a gazdag emberhez, de okos légy ám, mit mondasz, mert az a te bajod lesz - mondta az ördög a szegény embernek. Mindketten elmentek a gazdag ember házához. Köszöntötték őt. -Adjon az Isten jónapot gazdag ember! -Adjon az Isten nektek is. Miért kerestetek fel engem?- kérdezte a gazdag ember mérgesen. - Azt mondtam a cigánynak, hogy három kívánságát teljesítem. Neked is teljesítem három kívánságodat. -Én akkor mindigkétszer többet kérek, mt kér a cigány! - mondta az irigy gazdag ember. -Hallottad cigány? Amit te kérsz, a gazdag ember kétszer annyit kap tőlem. -Igen így akarom! - mondta a gazdag ember -Cigány! Mi az első kérésed, jól gondold meg. -Ördög Úr! Kérek először egy tarisznya ezüstöt! -Jól van cigány! Ehol van, neked gazdag ember kétszer annyi, két tarisznya ezüstöt adok. Cigány mi a második kérésed, most jobban gondold meg magad! -Ördöd Úr! A második kérésem az, adj nekem egy zsák aranyat!- mondta gyorsan a cigány. -Jól van cigány!- mondta az ördög. Itt egy zsák arany és neked gazdag ember kétszer annyi jár az aranyból is. Amikor a cigány meglátta a két zsák aranyat már gondolkodóba esett.. Mit kérjen harmadikra az ördögtől. Sok-sokára kimondta: -Ördög Úr! Nagyot szeretnék kérni tőled. -Monjad ember, mit akarsz harmadszorra tőlem? -Kérlek téged, vedd ki egyik szememet! Az ördög nagyot nézett ezen a furcsa kérésen és ezt mondta: - Jól van cigány! Kiveszem az egyik szemedet, a gazdagnak meg mind a kettőt.

La choxanyija petalarindo lohari Sas jekhar jekh lohari anda Batya beshelas, thaj voj zurales mishto kerelas butyi, sakon leste phirlas te petalaren, sakon anda sakofalo than. Butzhene kernas leste butyi, sa zurale shave sas. Vi kado lohari rom sas. Sako dyes jekh shukar surro khuro zhalas leste. Jekhar o lohari phendas: -Te ashunen pe mande shavorale! Te xutyilas les, haj te rakhisaras pe les petalo! Phendine le shave leske: -Sar tu kames! Kerdine o hurko, te xutyilen les. Vi dopash bersh nachilas, kana zhangline te xutyilen les, haj te petalaren les. Panzh chaso nachile, kana agor sas la butyake, haj o khuro nashlas-tar sigo. Majbut chi avilas palpale. O lohari kade gindisardas pes: -Majbut chi dikhav le shukare surrone khures! Sostar dom les me petala. Chi avel majbut mande. – pe kodi gindisardas pes. -Sostar chi avel palpale. Ande kado gav beshlas jekh phuri manushnyi, kon beshlas pe gavesko agor. Phirlas te drabarel, zurales baxtalyi sas. Le rom kodi phendine pa late, hoj shaj si choxanyi, ke sakofalo zhanelas. Vi aba avri phendas, kon kana merela, so avna le romenca. Le rom kodi phendine, kadi manushnyi si choxanyi, zurales xolyajline pe la, haj zurales darajline latar. E phuri romnyi kodi phendas pa peste, voj chi choxanyij, feri butzhanglyi manushnyi, anda kadi le manusha xanyzhvale pe la. Jekhar e phuri manushnyi gelastar kherestar, zhikaj but vrama chi dikhline la. So shaj si kadala phura manushnyasa? So shaj si? – vorbisardine le rom. Jekhar la phura manushnyate andre gelas jekh raklyi, haj pushlas latar: -So si? Kaj sanas? -Zhatar mandar! Zhatar mandar, na av andre! – cipisardas e manushnyi, ke darajlas, hoj e raklyi dikhel kothe variso, hoj so si lasa? E raklyi chi bunusardas le cipipesa, kothe zhalas kaj e manushnyi, kon kothe pashjilas ando pato, ande perina, haj tele hacisardas pa late e perina. So dikhlas, Devla, so naj? Petala sas la choxanijake vast, haj lake punre. E raklyi avri nashlas thaj phendas le romenge. Le rom kethane beshline, haj kris kerena pe la. Pe le beshimasko agor avri phendine le rom, trubuj te phabaren la. Kerdine jekh bari jag pe le gavesko mashkar. Avri cirdine la phura manushnya anda pesko kher, haj opre shutine pe maglya. Sas ando gav jekh chorri shej, kas e choxanyi sastyardas. Vi voj ashundas e kris, haj kothe zhalas kaj e jag. Kothe reslas angla e maglya, haj kodi cipisardas pe romenge: -Na azban la phura manushnya, voj lashipeski manushnya si, vi man sastyardas, majmishto sar le sastyara. Voj naj choxanyi, feri bibaxtalyij, kas o lohari petalardas anda xolyi. Kadi manushnyi sas lohareski romnyi, nasules bunusardas lasa, haj e romnyi nashlastar. Akanak kade trajol bibaxtales, petalardos. Te si voj choxanyi, vi ame kodol sam, sakonenge trubuj te phabaren. Le rom bunusardine so kerdine, muklas la manushnya, haj nashadine le lohares, kon sas o nasul manush. Kade muntusardas e chorri shej la phura romnyako trajo.

A boszorkánypatkoló kovács Volt egyszer egy kovács, Bátyán lakott, és ő nagyon jól dolgozott, mindenkihozzá járt patkoltatni mindenfelől. Sokan dolgoztak nála, mind erős fiúk voltak. A kovács is cigány ember volt. Minden nap egy szép szüreke csikó ment hozzá. Egyszer a kovács azt mondta: -Hallgassatok rám fiúk! Fogjuk meg őt és rakjunk rá patkót! Mondták a fiúk neki: -Ahogy te akarod! Készítettek egy hurkot megfogni azt. Fél év is eltelt, mikor meg tudták fogni és megpatkolták. Öt ora telt el mire vége lett a munkának és a csikó elszaladt gyorsan. Többet nem jött vissza. A kovávs ezt gondolta magában: -Többet nem léátom a szép szürke csikót! Miért adtam rá pattkót. Nem jön vissza többet hozzám.- ezen gondolkodott, miért nem jön vissza. Ebben a faluban lakott egy öregasszony, aki a falu végén lakott. Kéregetni járt és nagyon szerencsés volt. A cigányok azt mondták róla, hogy ő boszorkány, mert mindenfélét tudott. Azt is kimondta, ki mikor fog meghalni, ki fog jönni a cigányokhoz. A cigányok azt mondták, ez az asszony boszorkány, nagyon haragudtak rá, mert féltek tőle. Az öregasszony azt mondta magáról, hogy ő nem boszorkány, hanem sokat tudó asszony, ezért az emberek irigyek rá. Egyszer az öregasszony elment hazulról, sokáig nem látta senki. Mi lehet ezzel az öregasszonnyal? Mi lehet? Mondták az emberek. Egyszer az öregasszonyhoz bement egy lány, és megkérdezte tőle: -Mi van? -Menj el tőlem! Menj el tőlem, ne gyere be! -kiabálta az asszony, mert félt, hogy alány meglátja azt a valamit, hogy mi van vele. A lány nem törődött a kiabálással, odament az assonyhoz, ki ott feküdt az ágyon, és lerántotta róla a dunnát. Mit látott, Isten, mit nem? Patkó volt a boszorkány kezén, és a lábán. A lány kiszaladt és megmondta a cigányoknak. A cigányok összeültek, és törvényt mondtak rá. Az ülés végén kimondták a cigányok, meg kell égetni őt. Raktak egy nagy tüzet a falu közepére. Kicibálták az öregasszonyt a házából, és rátették a máglyára. Volt a faluban egy szegény lány. Akit meggyógyított a boszorkány. Ő is meghallotta a törvényt, és odament a tűzhöz. Odaért a máglyához és azt kiabálta az embereknek: -Ne bántsátok az öregasszonyt, ő jó asszony, engem is meggyógyított, jobban, mint az orvosok. Ő nem boszorkány, csak szerencsétlen, akit a kovács megpatkolt mérgében. Ez az asszony a kovács felesége volt, rosszul bánt vele, és az asszony elment tőle. Most így él szerencsétlen megpatkolva. Ha ő boszorkány, mi is azok vagyunk, mindenkit meg kell égetni. A cigányok megbánták, amit tettek, elengedték az asszonyt, és elűzték a kovácsot, aki rossz ember volt. Így mentette meg a lány az öreg cigányasszony életét.

Le drabaripeske rakhadyipeski pecipija Kaj sas, kaj nas, ande bara lumako jekh kolco sas jekh cino gav. Pe gavesko agor beshline ande –kh chorri, cini kolyiba jekh phivlyi romnyi laka cina shasa. Kadi chorri romnyi phirlas ando gav te-uzharel, te-tapastil, anda chik valyogi te-kerel, anda kadi butyi inkerdas opre pes haj peska shejora. Jekhar, kana Kristushes ingerde te-umlavel opre angla laki kolyiba resline le Devleske shaves prasindo hullar, atunchi Kistush le phare trushulesa perlas pe pesko chang. E chorri romnyi sunusardas les, haj vi voj perlas pe pesko chang, haj kade avka phisalyilas kothe kaj Jezush, las tele o dikhlo pa pesko shero, haj phendas: -Suntone Devla, jertisar lenge, ke chi zhanen, hoj so keren tusa! Tu le Devlesko raklo san, amaro dad, o Del, o Sunto raklo, te jertis lenge bezexa, haj vi mure! – haj kotha das leske pesko dikhlo. – Khos tyiri musura, ke pajaslo san! O Kristush dikhlas pe la, haj phendas: - Veronika, veronika, phenav tuke, tu sunto avesa, haj ando cheri avesa pasha amende, tu kothe beshesa. So chorripe sas kathe pe phuv, sa bistresa, ke ande kaver luma barvalyi avesa! Kado dikhlo, so tu man andan sastyaresa le nasvalen. Ke kon ande mande bizila pes, kon muri vorba ande lel pala tyi vorba, vi kodo sastyola! – haj palpale das o dikhlo. Kana chorri romnyi dikhlas po dikhlo, mucisardas, ke dikhlas le Devlesko raklesko musura po dikhlo. Atunchi las o dikhlo, haj shutas ande pesko brek, pala kodi khere gelas. Ande peski cini kolyiba shutas pes pe chang, tudyisardas le devleske, ke bari voja si le Devles! Kana jekhar phirdas andel gav, kaj jekh kher reslas hoj te kerel tapastashi, kaj jekh nasvalo shavoro sas, kon mulas. Leski dej rutas. Atunchi phendas ande peste Veronika: Hajkam sastyarela muro dikhlo, so das man le Devlesko raklo, o Jezush. Sigos khere gelas pala dikhlo, haj khoslas le shaveski musura. Kana khoslas le cine shavores, o shavoro opre beshlas, haj manglas te-xal! Sastyilas! Lako samasharesko anav gelas and’ intrengo luma, le gazhe aviline late, tordyile angla peski kolyiba ande gleda, sar tordyile ande khangeri. La chorra romnyake kattyi xaben ingerdine, hoj aba chi zhanglas kaj te shol: Bakren, guuven, grasten ingerdine lake. Barvalyi avilas! Pala kodi phirlas e luma, le them, ke voj sas ande luma federmajbari drabarica, ke zhanglas te-sastyarel. Datunchara zhanen le romnya drabaren, sityiline kathar late. Veronika sityardas vi peska sha te-drabarel, haj inke akanak trajon tena mule.

A jóslás eredetmondája Hol volt, hol nem volt, a nagyvilágnak egyik szegletében volt egy kis falu. Ennek a falunak a végén, egy nyomorúságos kunyhóban élt egy özvegyasszon a kicsi leánykájával. A szegény asszony a faluba járt takarítani, tapasztani, vályogot vetni, ebből tartotta el magát és a leánykáját. Amikor krisztust megfeszíteni vitték és az ő kunyhójuk elé ért at istenfiút gyalázó csőcselék, Krisztus a nehéz kereszttel táérdre esett. A szegény asszony nagyon megsajnálta, térdre vetette magát ő is, úgy csúszott oda Jézushoz, levette fejéről a kendőjét, és azt mondta: -Ó, Szent Isten, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek veled! Te az Isten fia vagy, az Üdvözítőnk, a Szent Fiú, bocsásd meg nekik a bűneiket és bocsásd meg az és bűneimet is! És odanyújtotta a kendőjét: -Töröld le arcodról a verejtéket, Uram! Krisztus ránézett és azt mondta: -Veronika, Veronika, bizony mondomnekd, szent asszony lesz belőled, és a mennyországban élsz majd. Ami szegénységed volt aföldön, azt elfelejted, mert az égi világban gazdag leszel! Ezzel a kendővel pedig, ha egy beteget megérintesz, azonnal meggyógyul majd, csak higgyen bennem és higgyen az én szavaimban! És visszaadta a kendőt. Amikor a szegény asszony rátekintett a kendőre, majdnem megbénult a félelemtől, mert az Istenfiú arcát látta rajta. Jól a keblébe rejtette, aztánm hazament. A kis kunyhójában letérdelt a földre, szép imádságot mondott istennek, mert nagy az Isten akarata. Egyszer, ahogy a falukat járta, elvetődött egy házhoz tapasztani, ahol éppen meghalt egy beteg kisfiú. Sírt nagyon az édesanyja, és a jólelkű Veronikának akkor eszébe jutott a kendő, amivel Jézus letörölte az arcát. Hazament érte, elhozta, és megérintette vele a halott kisfiút. A kisfiú abban a pillanatban felült és enni kért. Feltámadt! Híre ment ennek az egész világon, jöttek hozzá az emberek mindenfelől. Úgy álltak a kunyhója előtt sorban, mint a templomban. A szegény asszonynak annyi mindent hordtak, hogy már nem tudta hova tenni; még bárányokat, ökröket, lovakat is hoztak neki. Meggazdagodott! Járta azután az országokat, mert ő volt a világon a legnagyobb jósnő és mindenkit meg tudott gyógyítani. Azóta tudnak a cigányasszonyok jósolni, megtanulták tőle. Veronika megtanította a leányát is jósolni, és még most is élnek, ha meg nem haltak.

Le Ramaski pecipija Varikana, ande dulmutani vrama trajilas pasha le phure Indusheski dolma jekh kraj peska romnyasa. Voj busholas Ramadzhana. Bari briga sas len, ke nas len shavora. E krajaskinya gindisardas pes, zhal kothe opre pe bare plajesko opripe kaj o sunto platniko pala zhutipe. Vi kade kerdas. O sunto platniko das la krajaskinyake trin sumburura, te shuvel andre ande jekh molyasa pherdyi sumnakuni taxtaj, haj te pel len. E krajaskinya kade kerdas, sar phendas lake o sunto platniko, haj pala ijja shon trin somnakune balenge shave rakhadyile la. Le trine shave sigo barajline, zurajline. O legmajcino, o Rama, sigo sikavelas peski zor, haj tromipe. Aba deshushtar bershengo sas, kana tele mardas le jekhjakheske poganes, le phakasle kunkushes, haj le efta sherenge sapes. Atunchi o sunto platniko tele avilas anda plaj, haj sityardas le cine krajores. Zurales godyaver, patyivalo, zuralo krajoro sas. Pe krajorenge rakhadyipesko dyes o phuro kraj manglas kaver themeske krajeske raklyan penge shavenge. Le majphure vi romnyadine sas, haj gelinetar ande kaver them krajenge. Rama kodi phendas le dadeske: -Dragi mure dade! Kadal krajasici naj lashe mange, zhavtar ande luma, te rodav mange jekha kavra raklya. -Mishtoj muro shavo! – phendas o phuro kraj. – Anglunovar zha kothe kaj o sunto manush te zhutil tuke. Na lokhes zha, ke me aba phuro som, haj palpale kamav te zhav, te trajij sunto trajo, uzhes shaj te zhav angla o Del. Rama duj shon ashundas le suntone manushesko sityaripe, pala kodi najisardas o zhutipe, gelastar ande Indijako mashkar. Vi arakhlas e bari pusta, haj kothe kerdas jekh bari jag. So phendas leske o sunto manush, kade kerdyilas. Opre puterdyilas e phuv, haj la Phuvaki Dej avri das peske devlikane shukaripeske vunetone jakhenga somnakune balenga sha. O Rama baxtales ingerdas khere la sha. Nas zhi but baxtalo, ke nashadas la le deshsherengo sap, o Ravanna. Bari briga sas ande krajasicko dyiz. Rama opre xutyildas le ketanen, haj las pes te rodel peska romnya. Perdal po baro vesh, haj e pusta kothe resline kaj sas o baro paji. Gindisardine pen. Rama atunchi opre rodas kothe trajinde majmosko kraj, te mangel lestar zhutipe. O kraj kothe das lenge phakasle berura, so perdal ingerdine len pe Cejlonesko niso. Bare cheresko maripe sas. Zhikaj trin bersh sas o maripe, kana Rama tele mardas le Ravannes. O Rama arakhlas la romnya ande Ravanneski paluni bar, kon rojindos chache bisora pityajlas tele pe phuv. Efta dyes kerdine baro abav, le ketanenca kethane, haj le majmonca kethane. Pala kodi opre beshline pe le chereske vudara, haj khere urajline. Ramaske jakha pachasle sas, de lesko dyi majdur vatyisardas. E shukar romnyi pasha leste sas, de nas les dyoski hodinipe. Le ministeruri pushline lestar: -Sostar chi assal tyi jakh, Kraja Tyo Baripe? -Briga beshel ande muri jakh, ke pe kodi gindij man, muri romnyi trin bersh sas kaj o Ravanna, hajkam romnyake shutas la. Te zhal kado gindo ande muri godyi, chi zhanav chi te xutyilav lako vast. Chi patyav ande lako uzhipe. Kodi gindisardom man, jagako zumajipe trubujas te keras lasa. Le ministeruri mangline les, te na kerel kasavi butyi, de voj avri phendas la jagako zumajipe. Kana avilas kodo dyes, but manusha sas kothe angla e dyiz, te dikhen o zumajipe. La Phuvaki Dej xojajlas, chi kamlas te dikhel la peska shako marhipe, haj kana e Sita kothe ushtyadas kaj sas e jag, e Phuv opre puterdyilas, haj nakhajlas la romnya. O Rama rudyisardas kaj e Phuv, kaj sunto manush, de peska romnya chi las palpale. Korkori ashilas, haj phurajles krajisardas ande lesko them.

Ráma története Valamikor a régi időkben élt az öreg Indus partján egy király a feleségével. Úgy hívták Ramadzsana. Nagyon szomorúak voltak. Mert nem volt gyermekük. A királyné elhatározta, hogy felmegy a nagy hegy tetejére a szent bölcshöz segítségért. Úgy is tett. A szent bölcs adotta a királynénak három magot, hogy tegye bele egy borral teli aranyserlegbe és igya meg.. A királyné így is tett, ahogy mondta neki a szent öreg és kilenc hónap múlva három aranyhajú fia született. A háromfiú gyorsan nőtt, erősödött. A legkisebbik, Ráma, hamar kitünt az erejével és bátorságával. Már 14 éves volt, mikor legyőzta az egyszemű óriást, a szárnyas rémet, és a hétfejű sárkánykígyót. Akkor a szent bölcs lejött a hegyről és tanította a kicsi királyfit. Az öreg, okos becsületes, erős király volt. A királyfiak születésnapjára az öreg királymegkérte a szomszéd király lányait a fiainak. At idősebbek meg is nősültek és élmentek a másik országba királynak. Ráma azt mondta az apjának: -Drága apám! Ezek a kiránykisasszonyok nem jók nekem, elmegyek világgá és keresek magamnak egy másik lányt. -Jól van fiam! – mondta az öreg király.- Először menj el a szent öreghez, hogy segítsen neked. Ne menj lassan, mert már öreg vagyok, és vissza akarok vonulni, szent életet élni, hogy az Isten elé mehessek. Ráma két nap hallgatta a szent öreg tanításátés azután megköszönte a segítséget, és elment India közepébe. Meg is találta a nagy pusztát és ott nagy tüzet raktak. Azt mondta neki a szent öreg, hogy így tegyenek. Kinyílt a föld és a Föld Anya kiadta az ő isteni szépségű, kékszemű, aranyhajú lányát. Nem voltak sokáig boldogok, mert elrabolta asszonyát a tízfejű kígyó, Ravanna. Nagy volt a szomorúság a királyi palotában. Ráma felszerelte a katonákat, és elmentek megkeresni a feleségét. Keresztülmentek a nagyerdőn, a pusztán, és odaértek a nagy vízhez.(tengerhez) Gondolkodtak. Ráma akkor felkereste a majmok királyát, és segítséget kért tőle. A király odaadta neki a szárnyas hajót, ami keresztül vitte őket Ceylon szigetére (Sry Lanka). Nagy háború volt. Három évig tartott a háború, mikor legyőzte Ráma Ravannát. Ráma megtalálta a feleségét Ravanna hátsó kerjében, aki igazgyöngyökkel sírta tele a földet. Hét napig tartott a lakodalom a katonákkal és a majmokkal. Azután felültek az égi kocsira és hazarepültek. Ráma tekintete nyugodt volt, de a lelke tovább szenvedett. A szép asszony mellette volt, de lelkének nem volt nyugvása. A miniszterek megkérdezték tőle: -Miért nem nevet a szemed, Nagy Királyunk? -Bánat ül a szememben, mert arra gondolok, hogy a feleségem három évig Ravannánál volt, talán az ő asszonya lett. Ez a gond jár az eszembe, nem tudom, mi van a kezemben. Nem hiszek az ő tisztaságában. Úgy gondolom, tűzpróba elé kell vetni őt. A miniszterek kérték, ne tegye ezt, de ő kimondta a tűzpróba-ítéletet. Mikor eljött a nap, a vár előtt sok ember volt, hogy lássák a tűzpróbát. A Föld Anya megharagudott, nem akarta látni a lánya halálát, és amikor Szíta odalépett a tűzhöz, a Föld kinyílt és elnyelte az asszonyt. Ráma imádkozott a Földhoz, a szent emberhez, de a feleségét nem adta vissza. Egyedül maradt, és öregen király maradt az országban.

La ruzhicaki shej Bibaxtale sas e krajasicko familija, ke nas len shavoro. E krajaskinya pe jekha phura romnyako vorbipe kerlas, haj jekh ramasli ruzhica rakhardas. Kodi sigo urajlas avri ande bar, haj tordyilas pe ruzhicako kasht. O kraj chi zhanglas te shingrel tele, hoj te palpale ingrel la. Xolyajlas pe peske gazhi, haj nashavdas-tar anda krajasicko dyiz. Atunchi e ruzhica phandadas lako taxtaj, chi sungadas, murzhanardes lakatnas tele pa kranzha. O kraj bunusardas pesko keripe, anushardas la haj khere ingerdas la peska romnya. E ruzhica pale luludyardas, haj sungadas. Jekhvar jekh rom gelas ande krajasicko bar. Voj dikhlas e ruzhica, haj kade phendas: • - O, de ramaslij! – chumidas e ruzhica, beshlas haj brigasa kerlas te bashavel angla late. Atunchi jekh, axtom, shukar shej xuklas avri anda ruzhica, haj angalyi das le romes. Kerdine baro abav. Losshajlas o celo them. Vi inke akanak trajon, te na muline

A rózsalány Boldogtalan volt a királyi család, mert nem volt gyermekük. A királyné egy öreg cigányasszony szavára cselekedett, és egy csodálatos rózsát szült. Az gyorsan kirepült a kertbe, és fent akadt a rózsafán. A király nem tudta leszakítani, hogy visszavigye őt. Megharagudott a feleségére, és elkergette a királyi várból Akkor a rózsa becsukta a kelyhét, nem illatozott, és hervadtan lógott le az ágról. A király megbánta a tettét, megkereste és hazavitte a feleségét. A rózsa újra virágzott és illatozott. Egyszer egy cigány ment a király kertjébe. Meglátta a rózsát, és így szólt: - Ó, de csodálatos! - megcsókolta a rózsát, leült és szomorúan muzsikálni kezdett előtte. Akkor egy ragyogó, szép, lány ugrott ki a rózsából, és megölelte a cigányt. Nagy lakodalmat tartottak. Örül az egész ország. Még most is élnek, ha meg nem haltak.